Baross Gábor 

2018.10.07

Baross Gábor élete és munkássága

  1848. július 6. Pruzsina-n született. Édesapja bellusi Baross Antal (1819-1894), járásbíró, édesanyja szentmiklósi és óvári Pongrác Natália Mária Teodóra (1825-1916) volt. Középiskolai tanulmányait Léván és Esztergomban, a bencés gimnáziumban(1861-1865) végezte. Pesti egyetemi évei után Trencsénben megyei tisztviselő. 1875-ben a puhói kerület képviselőjeként szabadelvű országgyűlési képviselő, 1883-tól közlekedési államtitkár volt.  

Baross Gábor a nemzeti gazdaságpolitikának rendelte alá közlekedéspolitikáját. Legjelentősebb reformja a vasúti személyszállításban az ún. zónatarifa-rendszer bevezetése volt, amely a sok vasúttársaság díjszabásait egységesítette, és a távoli utazásokat olcsóbbá tette. "Azt akarom, hogy a brassói ténsasszony is Budapestre jöjjön kalapot venni!" Ezzel a jelszóval vezette be Baross Gábor, a "vasminiszter" azt a zónatarifa-díjszabást, amely forradalmasította Magyarországon a vasúti közlekedést. A vasúti áruszállítás tarifarendszerének átalakításával a magyar mezőgazdaság versenyképességét, az ipar és a kereskedelem szempontjait tartotta szem előtt, akár a vasút jövedelmezőségének kárára is. A vasútügy fejlesztése terén elért eredményei miatt "vasminiszternek" nevezték, kora Széchenyi István közlekedéspolitikai eszméinek megvalósítóját tisztelte benne. 

Báró Kemény Gábor lemondása után Tisza Kálmán Baross Gábort ajánlotta miniszternek felségfelterjesztésében, aki közmunka- és közlekedésügyi miniszterként folytatta a vasút államosítását. Az állam például a minisztersége alatt szerezte meg az Arad-Temesvári vonalat is, amelynek díszes engedélyokmánya megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában. 1891-ben az Osztrák-Magyar Államvasút magyarországi vonalainak megváltásával Baross elérte, hogy a MÁV-nak befolyása legyen az Ausztriával és Csehországgal való forgalomban a köteléki díjtételek megállapítására.

Arad-Temesvári vonal engedélyokmánya Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár

Közlekedéspolitikusként célja volt a víziközlekedés fejlesztése, a fiumei kikötőkiépítése és az Al-Duna hajózhatóvá tétele. A magyar nagybirtokosok ráadásul sokáig ellenezték a megvalósítást, mivel úgy vélték, ezáltal könnyebben hozhatnák be a konkurens orosz és román búzát. Az 1883-ban tartott közös minisztertanács végül eldöntötte, hogy az Al-Duna hajózhatóvá tétele egyedül Magyarország feladata. (Ausztria eközben az arlbergi vasutat építette). A törvényjavaslat elfogadására és a munkálatok megkezdésére 1888-ban, illetve 1890-ben kerül sor.

Emellett Baross gondoskodott arról, hogy a Balkán kikötőiben felkészült kereskedők képviseljék a magyar érdekeket (például a Magyar Kereskedelmi Rt., illetőleg a Keleti Kereskedelmi Akadémia keretében). Baross próbált nyomást gyakorolni a bécsi székhelyű Dunagőzhajózási Társaságra, hogy az csökkentse a hajózási díjtételeket, de a tárgyalások megszakadtak. Baross ezután tervbe vette egy magyar hajózási társaság megalapítását, amely végül csak halála után valósult meg. 

Fiume 1868-ban még csak egy jelentéktelen kikötő volt, 13 millió forint értékű éves forgalommal. Ameddig szabad volt a kereskedelem Németország irányába, a magyar kormányok nem erőltették a kikötő építését (az éves költségvetés mértéke szerint csak a század végére készült volna el). A német kereskedelmi szerződések felmondása után azonban nemcsak a vámok emelkedtek, de a vasúti tarifák is. A magyar kormány belátta, hogy Fiume kikötőjére szükség van a nyugati piacok elérése érdekében. "A mi térfoglalásunk a világpiacon - mondta Baross a képviselőházban - sokszor nem annyira vámkérdésektől, mint transzportkérdésektől függ; nem annyira attól függ, hogy sikerül-e kereskedelmi szerződéseket létrehozni, mint attól, hogy sikerül-e biztos és olcsó összeköttetéseket létesíteni megszokott piacainkkal."

1886-tól 1889-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter lett. A közlekedésen kívül a posta területén is látványos eredményeket ért el. 1886-ban megalapította a postatakarékpénztár intézményét, amelynek révén 1892-re már 3916 település postáján működött banki szolgáltatás. 1887-ben egyesítette a Postát a Távírdával. Az 1888-ban megkötött osztrák-magyar postai egyezmény teljes önállóságot biztosított a Magyar Királyi Postának. Még ebben az évben megalapította a Postatisztképzőt, megteremtette a modern hírközlés jogi és szervezeti kereteit. 1889-ben kereskedelemügyi miniszter lett. Ezzel felügyelete alá kerültek az ipari, a kereskedelmi, a vám, a tengerészeti és a szabadalmi ügyek, továbbá az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal.

Baross további intézkedései közül meg lehet említeni a hazai ipar támogatását (Országos Iparoktatási Tanács felállítása, szakiskolák és tanonciskolák létrehozása), az ipari munkásokra vonatkozóan pedig 1891-ben bevezették a vasárnapi munkaszünetet. Az idegenforgalom fellendítése érdekében utasította a MÁV igazgatóságát, hogy vegye fel a kapcsolatot az angol Cook céggel, hogy Budapesten is nyisson utazási irodát. Ez a cég évente sok ezer utast látott el körutazásra szóló jegyekkel.

Budapesten 1892. május 9. halt meg. 

Forrás: Wikipedia, Magyar Nemzeti Levéltár internetes oldala