Pfaff Ferenc 

Pfaff Ferenc élete és munkássága

Pfaff Ferenc Mohácson született 1851. november 19-n. A budapesti József nádor Műegyetemen Steindl Imre volt a mestere, 1880-ban szerzett építész oklevelet. Pályája kezdetén néhány kisebb épületet tervezett, köztük a svábhegyi római katolikus templomot. 1887-től a Magyar Államvasutaknál dolgozott, ahol később a magasépítményi osztály vezetője, majd a Kereskedelemügyi Minisztérium építésze lett. 1887-1907 között munkatársaival 20 nagyállomás és számtalan kisebb állomás tervezését és kivitelezését végezte, irányította a reneszánsz eklektika jegyében. Méltóságteljes megjelenésű, arányos kivitelezésű pályaudvarokat tervezett. 

A győri, a kassai és a miskolci-tiszai pályaudvarokat átépítette. Jelentősebb munkái az 1885. évi budapesti országos. képzőművészeti kiállítás Stefánia  úti csarnoka, mely a II. világháború befejezéséig a Fővárosi Múzeum otthona volt, továbbá az 1896. évi millenniumi kiállítás közlekedési csarnoka a budapesti Városligetben, mely később átépített formában a Magyar Közlekedési Múzeum épülete volt.  Pfaff Ferenc Budapesten 1913. augusztus 21-n halt meg. 

Pfaff Ferenc által tervezett vasútállomás falán lévő emléktábla.

Forrás: Wikipédia, Magyar életrajzi lexikon