Teke Bertalan Lajos

Teke Bertalan Lajos Budapesten született. Áltanos iskolába Kispestre járt, 1969-ben érettségizett Budapesten a Vasútgépészeti Technikumban , majd 1975 évben gépészmérnöki  diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar járműgépész Szak Vasútgépész Ágazatán.

Szakmai pályafutását 1975-ben a Ganz MÁVAG-ban kezdte. Ez után lépett a MÁV szolgálatába. A szokásos rang és munkaköri létra aljáról kiindulva felelős, vezető beosztásokban dolgozott. A Déli Gépészeti Főmérnökségen volt vezetőmérnök, majd Kelenföldi KÜF műszaki vezetője, később pedig a Nyugati Gépészeti Főnökség vezetője lett.Munkáját a Budapesti Igazgatóság Vontatási Osztályán folytatta osztályvezetőként, később a Személyszállítási Szakigazgatóság helyettes vezetője lett. A különféle átszervezések után végül a MÁV START Zrt. műszaki vezetőjeként dolgozott. Műszaki vezetőként sokat tett a személyszállító járműpark fejlesztése, beszerzése és üzemeltetése érdekében. Irányításával készült el a Személyszállító járművek stratégiája, közreműködött több jármű beszerzésében és üzembe helyezésében, például a Desiro és a FLIRT motorvonatok, valamint az új IC kocsikban is. Támogatta a fiatal szakemberek munkáját és szakismeretét, tudását szívesen adta tovább az őt követő generációknak.

Pályáját és a vasútnál eltöltött szolgálatát és munkásságát 1991-ben "A VASÚTÉRT" kitüntető jelvénnyel, 2009-ben "A VASÚT SZOLGÁLATÁÉRT" miniszteri elismeréssel is jutalmazták, végül közel 42 év munkaviszony után igazgatóként 2012. év végén vonult nyugdíjba.

Munkájára, mint egész életére a feltétlen megbízhatóság volt a fő jellemző. Felsőbb vezetői, kollégái, munkatársai tisztelték szerették és elismerték emberi és szakmai értékeit egyaránt, pont úgy, ahogy ő is szerette, tisztelte és elismerte valamennyi kollégáját. A munkatársai voltak az ő második családja. Egy igazi, tőről metszett, klasszikus vasutas ember volt. 

Szakmai tanulmányai mellett a sport területén is komoly eredményeket ért el. Szinte siheder korában már a Budapesti Honvéd kölyök, majd ifjúsági csapatában rúgta a bőrt. Később, 18 éves korától, a Honvéd felnőtt csapatának jobb hátvédjeként játszott. Egyetemi tanulmányai alatt a BEAC-nál erősítette a védelmet, többször volt a Magyar Ifjúsági Válogatott eredményes tagja.

Magánéletét is főként a rendkívüli családcentrikusság, megbízhatóság, kiszámíthatóság, segítőkészség és az igényes szorgalom jellemezte. Jó kondíciójú, a fizikai munkát is bíró és szerető egyén volt. Feleségével boldog kapcsolatban éltek. Két felnőtt fiúgyermek édesapja és egy ragyogó pici fiú unoka nagypapája volt.

Sajnálatos módon 2021. március 21-én kórházba került és végül 2021. április 5-én a hajnali órákban tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Nagyon korán kellett távoznia, még majdhogynem ereje teljében volt. Nagyon sokunknak szomorúságot, veszteséget és űrt hagyott maga után. Családjának rendkívül erős támasza volt. Gyászolja őt felesége, testvére, gyermekei, unokája, valamennyi rokona, barátai, kollégái, ismerősei.

Forrás: Vasútgépész híradó