Tisztelt Hölgyem, Uram!

A Költészet világnapja és a Magyar költészet napja alkalmából vasutas versíró pályázatot hirdettünk, immáron VI. alkalommal. Vártuk mindazon pályázni vágyók saját versét, melyek a vasúttal, városi vasúttal vagy a 2022. évi közlekedési évfordulókkal kapcsolatban íródtak. Néhány közlekedési évforduló, mely a versíráshoz segítséget adhatott 2022-ben: 90 éves az 50 periódusú nagyvasúti villamos vontatás hazánkban, mely Kandó Kálmán nevéhez fűződik. 175 esztendős a Budapest - Cegléd -Szolnok vasútvonal. 125 esztendős a Börgönd -Sárbogárd vasútvonal. 125 esztendős a Szolnok - Lakitelek - Kiskunfélegyháza vasútvonal. 150 esztendős a Dombóvár - Zákány vasútvonal. 125 esztendős a Godisa - Komló vasútvonal.

A VI. VERS-EXPRESSZ pályázatra számtalan remek pályamű érkezett, így a zsűrinek igen nehéz dolga akadt, de végül sikerült meghozni döntését. Zsűri tagjai voltak: Lakatosné Bökönyi Emese,  Mihácsi Zoltán, Nehéz György, Szabó Dezső, Zsoldos Ákos, 

A beküldött versekből a zsűri kiválasztotta azt azt az 5 pályaművet, melyekre önök szavazhatnak. A VI. VERS-EXPRESSZ pályázaton 2022-ben idén is kiválasztásra kerül a zsűri díj nyertese, illetve a közönség díj nyertese is. 

Véget ért a 2022. évi VI. VERS-EXPRESSZ Verspályázat szavazása. 

A VI. VERS-EXPRESSZ pályázat zsűri díjasa: Kemény Gábor 

A VI. VERS-EXPRESSZ pályázat közönség díjasa: Szigeti Ilka 

A VI. VERS-EXPRESSZ pályázat III. helyezettje: Napsugár Anna

A VI. VERS-EXPRESSZ pályázat II. helyezettje: Kemény Gábor 

A VI. VERS-EXPRESSZ pályázat I. helyezettje: Walter István

Gratulálunk a nyerteseknek. A nyertesek nyereményüket díjátadó gála keretén vehetik, át, melyről hamarosan tájékoztatni fogunk mindenkit.

Elérkezett a várva várt díjátadó gála. Az esemény 2022. augusztus 25-én 15 órás kezdettel lesz a budapesti Első Pesti Rétesházban. A Gálára díjmentes regisztráció kötelező. A regisztráció során kapott belépőjegyüket kinyomtatott formában, vagy okos telefonjukon magukkal hozva mutassák be nekünk ellenőrzés céljából.

Bánfi Bence

Modern Álomvilág

Ideje megfiatalodni és megváltozni végre!

Ti pedig a kocsiszínben békésen pihenni!

melyben érdemes kiépíteni boldog kis világunk!

Tiszta és barátságos környezet mint a tiszta ágy.

Egyszer biztos, csak nem most rögtön. 

Budapest

Hídvégi Lajos

Bakter

Tekerem le a sorompót az átjáróban. 

Megszokott lett ez a mozdulat.

 Büszkén teszem, hisz a vasutat képviselem 

bakter vagyok, a vasút fogja át életem, 

Csattog már a sínen életem, cincog a fémen a rezgés, 

 a sorompó könnyen rója köreit, könnyedén pereg,

 kolompol, mint tájban a jószág, melyet a természet etet. 

Tisztelgek, tol a förgeteg. 

Másnak félelmetes lehet, nekem kedves ez a közeg.

 Öröm szívemnek, és kiélvezek minden pillanatot,

 mert érzem, hogy most végre fontos vagyok. 

Az életet megállítom és lebegtetem a röpke percet, 

hogy a száguldás kapjon teret.

 Létemmel a vasúti átjárót védem 

 őrködőm, hogy baleset ne történjen. 

Aztán egy szép nap mindez ködbe vész, 

Fejlődni kell, fénysorompót ide! mondja sok-sok "ész".

Elhagyom a bakterházat, falakba ütközik szemem simogatása.

 Bólintok...., sorsom fordul, mehetek a nagyvilágba.

 Indulok a végtelenbe, hol a sínek találkoznak, 

addig lenni kell egy helynek, hol sorompókat tekergetnek. 

Lelkemet borogatom, égő a fájdalom, csak szívem kolompol.

 Visszajövünk egyszer, visszajövünk egyszer még, hinni akarom. 

És mi fogunk újra őrködni, hogy ne legyen többé esemény. 

mert embertelen a technika és tragikus az eredmény. 

Igen, visszajövünk egyszer.

 Visszajövünk egyszer még.

 Ha kell, hát tekerjük, együtt

 A sorompókat újra fel- és lefelé.

Budapest

Dudás Zsolt

 Dombok közti csühögő 

egy vonatocska jön és döcögve viszi tova, városába.

fáradt lelkek sokasága szendereg a fa bakon.

a vetik szemüket a pályára utasításszerűen.

közeledik a váltó és a pesti vonalra lépünk.

hogy nagy múltat hordoz az a sín.

hogy a vaspályára mindig szükségünk van

Pécs 

Dobos Anikó

Mi volt a célunk

Sok-sok vonat elment már

Elhagyott szerelmek, új barátok

Kik itt utaztatok velem.

Bejárták a déli partot

Nevettünk, buliztunk 

együtt szórakoztunk.

Egy szép nap elváltak útjaink

de néha összefutunk egy-egy

vonat étkezőkocsijában pár szó erejéig.

Beszélünk erről arról kis családokról.

De nem csak a déli partról, 

hanem bizony a Győr - Rába vonalról

meg bizony a Pest-Vác vonalról is.

Hisz a barátok arra is jártak.

Néha elmerengek miket csináltunk.

De tudom sok-sok vonat

elment már a déli parton.  

Érd

Kemény Gábor

Tessék vigyázni! Az ajtók záródnak!

hetvenkettőben a Déliig elkészült.

sok ember munkájának eredménye.

aztán következik a Pillangó utca.  

ma Puskás Ferencről van már elnevezve.

itt lehet átszállni a négyes metróra.

meg is érkezünk a Blaha Lujza térre.

amelynek pontosan ugyanez a neve.

átszállhatunk az egyes,- s hármas metróra.

akkor fog átgördülni a Duna alatt.

ha átszállva folytatjuk utunk a HÉV-vel.

metróval utunk véget ér nemsokára.

a szerelvény kihúzó vágányra halad.

az M2-es vonal Budapestnek marad.

s a metrót üzemben tartó személyzetet!

Kaposvár  

Walter István

Menesztő

Mindig így látom mosolyogva.

Fiatalság árad belőle.

Zöld-színű tárcsával kezében

a vonat mellett megy előre.

Egyenruhája testre szabva.

Sok férfi szem fordul feléje

Hányszor kérdezik közben tőle:

Biztos, hogy ez megy Budapestre?

Megáll ez Ácson? Indulunk már?

Nem győz felelni: Hogyne!, Persze!

S ha itt a perc, s a szemaforon

a lámpa színe zöld vagy sárga,

sípjába fúj, a tárcsa lendül,

kecsesen ad jelt indulásra.

Felzúg a mozdony, máris indul.

A kék kocsik sorban utána.

A vezető is int a gépről,

elköszön tőle, szalutálva.

Míg a vonat előtte elmegy

szeme a kocsikon átszalad.

Pillantását lesi sok ifjú,

integet is néhány kamasz.

Ha van is köztük, aki tetszik,

arcán nem látom a titkokat.

Csak mosolyog, továbbmegy fürgén

hisz várja őt még sok vonat.

Győr

NAPSUGÁR ANNA:

SZERELEMVASÚT

AZ ÉG KÉK SZÍNE RAGYOG RÁNK MIKOR ÚTRA KELÜNK,

HAJNALOK HAJNALÁN,

VARÁZSLATBAN NAPSUGÁRBAN ÚSZUNK,

MIKOR ARCUNKAT MEGSÜTI A REMÉNYSUGÁR,

UTAM ELEJÉN MÉG KÉTELKEDVE,

DE ÖRÖMMEL FÜRDÖZIK A BELSŐM A LELKIVILÁG,

VAJON A MAI SZABADNAPOMON BEREPÜL-E A VONATBA,

A BOLDOGSÁG MADÁR?

NYÍLSEBESEBEN SZÁGULDUNK A CÉLUNK FELÉ,

ÉNEKLŐ VONATBAN KERINGŐRE KÉR FEL TEKINTETÉVEL,

A FÉLTVE ÖRZÖTT NAGY Ő,

MEGOSTOROZZA KICSIT NAPUNKAT A LELKÜNK MÉLY SÚLYA,

ELINDULUNK, MEGÉRKEZÜNK,

MAJD ÚJRA VÁRJUK, A SORS VAJON MIT ADHAT MA.

NAPSUGARAS ERDŐKBEN, BORONGÓS TÁJAKON JÁRVA,

KI TUDJA, MIT HOZHAT A KALANDOS UTUNK,

A LAKITELEK FELÉ TARTÓ VONATBAN,

RAGYOGÓ GYÉMÁNT ÉBREDEZIK SZÍVÜNKBEN S LELKÜNKBEN,

A BOLDOGSÁG MÁMORTÓL, ELOSZLIK MINDEN ROSSZ,

AMI TERHELTE LÉTÜNKET.

A NAPSUGÁR ÉGETŐ EREJÉVEL,

VELÜNK SZALADNAK A PERCEK CSAK ÚGY SEBESEN,

ÚGY ROHANNAK, MINT EGY ÖRÜLT LÁNGOLÓ KAMASZ SZÍVE,

MAJD KIESIK, ANNYIRA VER HEVESEN,

KÖZBEN VIHAR DÚL LELKÜNKBEN, DE Ő KÖZELEDNI NEM MER,

KACSINTVA HUNCUT MOSOLLYAL ÜZENEK,

MAJD Ő EGY LIGHT KÓLÁVAL KÖZELEDIK UDVARIASAN FELÉM,

ÉN MAJD MEGREMEGEK BELÉ,

MELLÉM LEÜLÉSHEZ KÉRI ENGEDÉLYEMET.

HAGYTAM ÉN, HADD ADJA A SORS, AMIT MA NEKEM SZÁNNA,

MERJÜNK ENGEDNI, NE FUSSUNK EL A BOLDOGTALANSÁGBA,

HADD DOBOGJON IZZÓAN A TESTÜNKBEN AZ IZGALOM, MEGPATTANHASSON MINDEN ERÜNK,

SZERELEMRE ÉHES LELKÜNKNEK ENGEDJÜNK,

HOGY SZABADON DÖNTHESSEN, HOGY MI LESZ VELÜNK.

3 ÓRÁS ROBOGÓ VÁGGYAL, SZABAD AKARATTAL NYÍLÓ SZERELEM LÁNGJAI IS, ÚTNAK INDULTAK BENNÜNK,

EZ AZ UTUNK ELSŐ SZERELMES LÁZKÉNT IZZÓ PERCEINKET,

SOHASEM FELEDJÜK, AMÍG CSAK ÉLÜNK,

MAJDNEM ELCSATTANT EGY CSÓK KÖZÖTTÜNK,

AMI CSAK PERZSELTE A MÁSODPERCEK MUTATÓJÁT,

A KALAUZ TÖRTE MEG A VARÁZSLATOT,

A JEGYEK KEZELÉSÉVEL VISSZAHOZTA A VALÓSÁGOSSÁGOT. 

Budapest

Varjúné Mucs Julianna 

ZAKATOL A VONAT 

Uzsgyi Jányok, jön a vonat!

Szedjétek a lábatokat!

A "lapátka" égre mutat,

lassan elindul a vonat! 

Kipirulva, röhigcsélve,

lehuppanunk az ülésre.

Táska nyitva, füzet hullik,

kendő, kabát, mind lecsúszik! 

Kalauz nem késlekedik, 

jegyet sem kér, csodálkozik.

Lassan lehiggadunk végre,

vonatunk száguld a térben! 

Nicsak... máris le kell szállnunk,

Selypen van a mi megállónk,

Ledermedtünk, mert a kupénk

elszáguldott, vajon, miért? 

Hamarosan észrevettük;

utolsó kocsiban ültünk

Fennrekedtünk, nem sokáig...

apci vasútállomásig! 

Gyaloglás lassan hazáig,

lábam nem bírta sokáig

Cipőcskémet kézbe vettem,

mezítláb hazatipegtem. 

Régen történt ez a sztori,

muris ma visszagondolni.

Túléltem kis lábfájással,

fiatalos buzgósággal! 

Petőfibánya

Szigeti Ilka

Vonaton

Visz a vonat

Zakatol,

Útban vagyok

Valahol.

Ablakából

Kandikál,

Kíváncsi szem,

Körbejár.

Követi a

Tereket,

Házakat és

Hegyeket.

Ott egy héja

Felröppen,

Magasan a

Felhőkben.

Repülésben

Szárnyalva,

Vonatunkat

Lehagyva,

A mezőket

Fürkészve,

Vadászik tán

Egérre.

Kalauz a

Vonaton,

Kettő is van,

Úgy tudom.

Sorba jár a

Fülkékben,

A jegyeket

Vizsgálja,

Érvényes-e,

Nyugtázza.

Interneten

Váltható,

Mobilra is

Kapható.

Kalauznak

Mobilja,

Okos, le is

Olvassa.

Kivetítő

Mutatja

Következik

Állomás,

Figyelmeztet,

Leszállás!

Eddig szólt a

Jegyérvény,

Érvényt veszt a

Térti vény.

Kényelmes az

Utazás,

Gondtalan a

Leszállás.

Szezám tárul

Zöld gombbal,

Lépcső simul,

Peronnal.

Viszontlátás

Utazás,

Itt a sülyi

Állomás!

Budapest

Csép Rózsika

Utazás

Hosszú úton megy a vonat,

Fel sem tűnik, úgy robog,

Míg az idő velünk marad,

Észrevétlen kanyarog.

Hajt a cél, s az álmainkat

Megugrani szeretnénk,

Nem ismerve fájdalmakat,

Vágyainkat kergetnénk. 

Boldogságunk ám mulandó,

Bár örökké tartana,

De mert hitünk reményt adó,

Változhat a tartalma. 

Időnk véges, lassan eljár,

Nehezebb az utazás,

S mert a lábunk elfáradt már,

Közeleg az állomás. 

Hogyha végül visszanézünk,

Múlt időnket siratva,

Úgy érezzük, nem is éltünk,

Hamvainkat taposva. 

Kóka

Cseh Radika Veronika 

Nosztalgia 

Nosztalgia, 

Ha utazom,

Ha unalom van,

Utazom  

Nyugalom a vonaton,

S én csak utazom

Ha elfog az unalom,

Én mindig csak utazom 

Ha utazom,

A vonaton a szememet,

Lehunyom,

S közben, ha unalom,

Ha utazom, ellazulok 

Ha ellazulok, ha utazom,

Nincs közben az unalom,

Csak az utazom,

Nyugalom, csak utazom 

Balástya

Pilka Anna

Visszaemlékezés

Régen volt egy nagymamánk,

Ő Tápiószecsőn élt, mi pedig Gyulán.

Megjött a postás, táviratot hozott,

Húgommal a szívünk gyorsabban dobogott.

A vasútállomásra kiértünk hamarosan.

Vártuk a vonatot, micsoda hangulat volt,

Amikor a távolból a füstöt ontó mozdony sípolva befutott.

illata volt a füstnek,

Amit a mozdony kéménye kiontott. 

Ma már nekem is unokám van és számára

Ezt a hangulatot átadni kivántam...

Csak az élményeket érezhesse Ő is.

Persze, mozdonyfüst helyett 

csak füttyszót hallott,

De az autó után neki ez újdonság volt.

Hallgatta a kattogást:"Mama, óra ketyeg?

"Mondtam:"Gurulnak sínen a kerekek."

Tetszett neki, hogy egyre

 gyorsabban robogunk,

Amikor megálló jött:"Mama, hol vagyunk?"

Ez a jelenet neki nagyon tetszett.

Az én kicsimet elnyomta a fáradtság,

Visszafelé úton jött még sok újdonság.

Elértem a célom, mikor a kis manóm

azt mondta nekem:

"Mama, ugye utazunk még vonaton?" 

Medgyesegyháza 

Szedő Tibor-DŐSZE  

Gizi néni, a pénztáros

Helyszín a Keleti pályaudvar,

Szél üde tavasziillatot kavar.

Rügyező március derekán jár,

Üresen kongó váróterem kopár.

Pénztárban egy idős hölgy ül,

Szemüvegére napfény vetül.

Unalmában számolgatja pénzét,

Bal kezével csavargatja hajfürtjét.

Gizi néni, a dolgozók igazgyöngye,

Mindig fog ceruzájának tompa hegye.

Kellemes hangját mindenki ismeri,

Barna szeme arcvonásait kiemeli.

Végre jön egy utas, jaj de jó,

Ajkáról a mosolya leolvasható.

Pénz ellenében kapható helyjegy,

Csak oda, vagy retúr, nem mindegy.

Délután a fülke ablakán kopogtat,

Gizi néni szendvicset majszolgat.

Így sajnos lomhán cammog az idő,

Keresztrejtvény a fiókból kerül elő.

Hirtelen beömlő emberek folyamja,

Vevő beszél, végül kézben a számlája.

Kígyózó sor egyre jobban apad,

Véges a munkaidő gyorsabban szalad.

Legutolsó utas is sorra kerül,

Égboltra szürke vászon feszül.

Nyitókészlet a záróval egyezik,

Szorgalmas váltótárs megérkezik.

Gizi néni veszi a lenge kabátját,

Dobja mindenki felé pusziját.

Holnap ugyanitt várja saját széke,

Jól megbecsüli őt kedvenc főnöke. 

Budapest