Tisztelt Hölgyem, Uram!

A Költészet világnapja és a Magyar költészet napja és a Magyar Kultúra napja alkalmából vasutas versíró pályázatot hirdettünk, immáron V. alkalommal.

 Lezárult V. Jubileumi VERS-EXPRESSZ pályázat jelentkezési határideje. Most is mint minden évben számos vers rkezett.

Idén is elsőként a Zsűri díjjasunk nevét tudhatják meg. Továbbá azt az 5 szerencsés pályázót, kik esélyesek lehetnek az első három hely elnyerésére szavazás útján. Idén is lehetőség adódik egy szerencsés pályázónak, hogy a közönség díjjat elnyerje szavazás útján.

Köszönjük minden kedves pályázónak, hogy versükkel pályáztak. Mindenkinek sok szerencsét kívánunk.

A beküldött pályaművekre szavazni május 11. és 30 között lehet.

A zsűri meghozta a döntését. Ez évi Zsűri különdíjasunk Hídvégi Lajos. Gratulálunk.

A zsűri tagjai által kiválasztott 5 szerencsés pályázó pedig:

Dobos Anikó , Dudás Zsolt,  Harasztiné Estók Judit, Szedő Tibor és Walter István. Sok szerencsét kívánunk a kiválasztott 5 pályázónak.

Hídvégi Lajos

Vezetem a mozdonyomat, hosszú a vaspálya.

A menetrend sürget, körülölel az idő vasfoga.

Télen, nyáron ott vagyok a fémcsíkokon.

A vasút minden súlya, mögöttem a vagonokon.

A mozdonyom száguld, az élet szerelvénye,

Sorsok kérdése lehet erejének lebecsülése.

Egy lány kéne mellém, kinek vasút a lelke.

Csillanó napsugár, fény e szerkezetre.

Álmomból csilengelő hang ébreszt,

Mögöttem emberek, lelkük a lelkemen.

Értük utazom és a tonnákat örömmel hordozom.

Ő nekik és ő értük dolgozom.

Riadva ébredek sokszor, rémisztők az álmok,

Mert a balesettől félek, a vértől hányok.

Hol a kórház, hol a börtön, hol a sír szélén járok.

Az élet írta könyvben vérrel írt neveket találok.

Perceim nem telnek könnyen, a napok talányok,

De könnyítem a lelkem: ilyenek a hivatások.

Járom a vaspályát, a talpfák monotonok,

Zakatol a szívem: mozdonyvezető vagyok.

Budapest

Baranyi Imre

Szonett a vörös sapkához

A váltók és a vágányok világa

volt minden rezdülésem egykoron,

vörös sapkában gyorsvonatra várva

mellem dagadt, dobolt ezer fokon.

Nem adtam volna sapkám senki másnak,

szárnyaskerék feszült a zubbonyon,

mikor bevágtatott az állomásra

a kék Gigant, a kedvenc mozdonyom.

És lám, az évek gyorsan elszaladtak,

habár a jelző még szabadra áll,

de már az arra járó mozdonyoknak

a büszke kürtje nem nekem dudál.

Letelt a szolgálat, helyén a sapka,

merengve nézek vissza arra a fogasra.

Budapest

Dudás Zsolt

 Vicinális mentén

Szép, napos időben kémlelem a tájat,

Vajon milyen újdonságot hoz az Isten mára.

Minden nap hallom a madarak csivitelését,

S messze a munkások, gépek s vadaknak perlekedését.

Ám éles hang, szállja meg a vidéki táj honát,

S vidám kattogás töri meg a különös zenebonát.

Ott jön a vonat az öreg nyárfáknál!

Hallom már messziről a vasúti szolgálóknak kiáltását.

Lenézek a dombtetőről és csodálom a füstfelhőt,

Hogy ebbe a kis mozdonyba, hogy fér ennyi levegő?!

S a fehér felhők messze szállnak az ég felé,

Ahogy egykor a vadnyugaton üzennek, mint Winnetou-ék.

S kattog a sín, a kis vonat megállt a porta előtt,

S szusszanva egy kicsit, a vízdaruból merít erőt.

Számolom a kocsikat nyomban: egy, kettő, három és négy,

Fura hogy nem több, de az ittenieknek ez is elég.

S belefúj kürtjébe a forgalmista s int a vezérnek,

Indulhatnak tovább a kis vicinális, poros vidéken.

Majd füttyent egyet, mint a kocsisok a lovaiknak,

Aztán meglódul a paripa, kissé komótosan.

Miután az utolsó kerék is átment a váltón,

Fordul a kakas és már pirosban táncol.

Nem lép be oda addig senki,

Míg nem szólnak és aztán zöldben fog keringőzni.

Micsoda játék! - gondolom gyermekfejjel,

Ugyanis ilyet az ember a városban már nem lel.

Ez az igazi élet és vidámság,

Mikor láthatod a vidéki tájat és a vasútját.

S bár teltek az évek és gőzös már sehol,

Mosolyodj el, kérlek és csodáld meg azt a világot,

Hogy milyen szép lehetett egykor a kép,

Tudd hát meg: ilyen volt az élet

a vicinálisok mentén!

Pécs

Harasztiné Estók Judit

A vonat ablakán át...

A vonat ablakán át
nézem, kísérem a Dunát.
A nap vérnarancs korong,
nyugvó sugarakat ont.

Fut a folyó, fut a fény,
gördül egyre a kerék.
Fák suhannak, elszaladnak,
árnyak nőnek, elrohannak.
Házak jönnek, elköszönnek,
lombok, zöldek integetnek.

Váltón zökken, madár röppen.
Fék csikordul, ülés zöttyen.
Utas köszön, ajtó szisszen,
sín csikorog, csomag billen.

Az állomáson állva pihen,
majd újra indul, ismét kileng.

Felvillan sok színes kép,
elszállt évek: szép emlék.

Csattog, kattog a kerék.
Fut a folyó tükrén a fény.
Siklik, suhan, hol nincsen fék:
száguld az idő, s múlik a lét.

Fénysugárhíd két part között
embert, sorsot összekötött.
Víz hullámzik, történelem:
harcok sodra sok gyötrelem.

Váltó jelez, irányt mutat,
az utazó jövőt kutat.
A szemafor fénye vált,
alkonyba hull már a táj.

A kijelzőn írás villan,
hullámokon napfény csillan.
Robog a gép, dohog a gép,
utazásom végéhez ért.

Esztergom

Dobos Anikó

Utazás a bakancslistával

Miért tenném?

Kell a móka kacagás itt indul a gyors vonat már.

Benne ül egy masiniszta ki most a mozdonyt bizony igazgatja.

Utasa is van bőven,de egy jó barát most ott van vele.

Mérföldes bakancsa a lábán.

Útra kél ő nem rövidre. Bejárja a vidéket.

A vidék láttán bakancsa kopik de a sínen futó kerekek nyikorognak is.

A vonat lassan indult a déli részen.

Ott hol kis falvak is vannak éppen.

Majd bejárja a Balaton déli részét.

Járja az útját napi szinten utasokat visz .

Viszi őket vidékre vagy éppen a főváros felé.

De a barát a bakancsát koptatva mindig utánanéz.

Van ám itt még egy kocsi mit úgy hívnak étkezőkocsi.

A pincér étlapot ad ha az asztalhoz leülsz .

Itt aztán diskurálnak szegények és gazdagok egyaránt.

Ha meg éheznek és szomjasak rendelnek.

Van itt minden mi szemnek szájnak ingere.

Ki korán utazik reggelit rendel.

Szalámis ,sonkás ,pástétomos szendvicset.

Mellé kérhet teát,tejeskávét,üdítőt és
friss kenyeret is.

Hosszabb úton ebédre is jut idő.

Van itt bőségtál s ital sör, bor, pálinka bőven.

Így utazik szegény és gazdag a vidéken.

De a bakancslistás ezt is megnézi.

Néha néha ő is diskurál a világról evvel avval.

Budapest és -Nagykanizsa között.

Majd folytatja útját egy másik vonalon egy másik vonaton Győr felé.

Meglátogatja a 125 éves jubileumi vagon gyárat.

Futnak a kerekek a sínen zakatolva.

Itt is találunk étkező kocsit hol finom ebéd várja utasait.

De a vonat csak robog robog,hogy barátunk a listájához közeledjen.

Étkező kocsiban mások lettek az étlapok.

Sokat változott az idők folyamán.

Győrbe érve barátunk elmegy úti céljához s meglátogatja a gyárat.

Dolga végeztével ki pipálja a listát s újra vonatra ül.

Győrből -Pest felé. Célja a 175 éves magyar vasút Pest-Vác vonala.

Így hát újra útra kel barátunk egy másik felfedezést keresve.

Ezen a vonalon utazott sok sok külföldi híresség ,képviselő.

Kik mind diskuráltak ,ettek a régi retro komfort kocsiban s hagyták a könyvben nevük s dicséretüket.

Bakancs listás barátunk úti célját bejárta mindet szép lassan kipipálta..

Érd

Krisztián Magdolna

A vasút humoros kis története

Valamikor réges régen,

A ló vasút idejében

Hölgyek, urak utazgattak,

Bizony nagy sikere vala.

Aztán gondoltak egy nagyot,

Megtervezték a villamost.

Azóta is közlekedik,

Járja Budapest utcáit.

Elnevezték Combinónak,

Néha néha ki is gyúlnak.

A vasútat bővítették,

Városokat elérhették.

Először a kis gőzmozdonyt,

Melyen Petőfi is utazhatott.

Írt isversikét a vasútról,

Melyből idézek néhány sort:

"Száz vasútat, ezeret

Csináljatok, csináljatok!

Had fussák be a világot,

Mint a testet az erek."

De tovább fejlődött vasútunk,

Dízelre váltott gőzmozdonyunk.

Újra gondoltak egy nagyot,

Villanyra váltott mozdonyunk.

Húzta is a vonatot jó nagy sebességgel,

Hogy az utas minél hamarabb célhoz érjen.

A vonat kívül mutatós, belül kényelmes,

Ez a vasút minden igényt kielégített.

A menetrend néha akadozik,

De ahol tecknika van ilyen néha megesik.

Honnan is indultunk az egyszerű lóvasuttól?

És el értünk  mai modern utazáshoz.

Ennyi lenne öviden a vasút története,

Amit megtanultam hetvenhét évesen.

Igyekeztem dokumentálódni ahogy lehetett,

Tovább nincs mit írjak, versem befejezem.

Csengersima

Walter István

Mozdonyvezető

Zakatol az expressz

kattognak a váltók
tiszteleg a bakter,
szorítja a zászlót.
A "vezér" visszaint
naponta vagy százszor
a robogó mozdony
apró ablakából.
Jól eső érzéssel
veszi tudomásul,
hogy törődnek vele,
tudnak vonatjáról.

De így sem felejti:
"A szemed a pályán!",
figyelnie kell, hogy
szabad-e a vágány.
A vonaton ülők
nem látják, bár tudják,
hogy a vonatjukat
kik is irányítják.
Milyen dolga van a
mozdonyvezetőnek?
Ha jól megy a vonat,
nem érdekli őket!
Ha hirtelen fékez,
megáll, netán késik,
Ennek okozóját
csakis benne érzik.
A figyelmetlenség
nem lehet az oka,
mert ha ilyen lenne
nem kerülne oda.
Műszerek sem hagyják
figyelni másfele,
gyakran ellenőrzik:
még mindig éber-e?
A pályát ismeri,
akár a tenyerét,
mégis minden úton
leli benn' örömét.
Szeme előtt nőnek
őzgidából őzek,
néven szólíthatná
úgy ismeri őket!

Dalban masiniszta
- ki megy Kanizsára -,
mozdonyvezető ő,
sok kisfiú álma.
Bár "kötött" a pálya,
mint a hajszálerek
vezetik a mozdonyt
párhuzamos sínek.
Vigasztalja őt az
- hatalmas szerencse -,
hogy nem találkozhatnak
csak a végtelenbe'!

Győr

Kemény Gábor

Minden út a vasúthoz vezet

a mozdonykürt hangja megütötte fülem.

Kaposvár

Szedő Tibor (Dősze)

Béla jegykezelő szerelembe esett

Történt egy nyári vasárnapon,

Nyugatiban veszteglő vagon.

A párás ablakokat szél törölgette,

Csend testét a széken pihentette.

A vonatvezető ebédjét fogyasztotta,

Szemöldökét homlokán hintáztatta.

Közben néha-néha fütyörészett,

Jóízűen gőzölgő gulyáslevest evett.

12 órát mutatott a falon logó poros óra,

Húsz perc múlva ment a vonat Dabasra.

Az indulásig lassan-lassan megtelt,

Szerencsére minden helyjegy elkelt.

Ma pocakos Béla volt a bajszos jegykezelő,

Agglegény, nem rabolta szívét el egy nő.

Zavarában legtöbbször fogpiszkálót rágott,

Általában mindenkire kedvesen mosolygott.

Elhangzott a sípszó, indult a vonat,

Már szorgosan járta a tömött kocsikat.

Ő volt tavaly az év jegykezelője,

Díszelgett egyenruháján a plecsnije.

Amikor az I. osztály ajtaján belépett,

Egy hosszú hajú kisasszonyra felfigyelt.

Szőke tincsei válla közepéig értek,

Égkék szempárjai szinte beszéltek.

Eperajkát szolidan rúzs fátyla fedte,

Kezelendő jegyét a táskájából elővette.

Béla szívébe szerelem virága bimbózott,

Angyali tüneményhez végül közelebb hajolt.

Szégyenlősen egymásra néztek,

Lelkük színei gyorsan felszínre törtek.

Hosszas csevegésre sajnos nem volt idő,

Félve a hölgy névjegykártyát kapott elő.

A jegykezelő végül folytatta munkáját,

Örült, hogy talán végre megtalálta Párját.

Zakatolt hangosan sínen a szerelvény,

Hamarosan Dabas állomás jött, ez tény.

A lépcsőn mind lecsorogtak az utasok,

Béla arcán csillogott egy búcsúcsók.

            Fogságba ejtette az érzés hatalma,             

Zsebében lapult értékes telefonszáma.

Budapest

Ifj. Hajdu János 

Gyermeki vágyakozás

Ha egyszer felnövök és nagy leszek,

Ígérem, masiniszta leszek!

Várom majd e város lakóit, kicsiket-és nagyokat

Hogy a mozdonnyal, mit én vezetek elutazzanak!

Ki ide, S ki oda,

Ki a szülőfalujába,

Ki pedig egy nagyvárosba..

Ki baráthoz, ki családtaghoz.

Ki a szerelméhez, és a rég nem látottjához.

Ha felnövök és nagy leszek

És ha egyszer majd masiniszta leszek:

Vajon milyen érzés lesz?

Nem fogok-e félni ott a mozdony fülkében?

S nem lesz-e szokatlan, hogy nem kormánykerék irányítja?

Hisz mennyire különös, hogy döcögő gumiabroncsok nélkül,

Csak úgy siklik az acélsíneken, sebesen a szélben!

Mint egy kék színű delfin a mély tengeren!

S milyen izgalmas, hogy azok az utasfülkék ott hátul, akár a húgocskám kis pici szobája, lakhelye!

És azok az erősen varrott bőr ülések,

Akár az édesanyám bőrfotelje!

Vagy azok a sötétítők minden ablakon

Mint a kis falusi házikókon!

A szellőztető tetőtéri ablakai,

Mint a mi lakásunk legfelső szintjének kis nyílásai!

A mozdonyfülke pedig,

Mint a nagypapám kistraktori vezetőkabin

Csak emez nem döcög annyira, mint amaz

És ráadásul sokkal gyorsabb!

És a mozdonyvezetés ezerszer érdekesebb-izgalmasabb!

Ha egyszer majd én is, mint a szüleim, felnövök és nagy leszek,

Mindezekért masiniszta leszek!

Mert nincs is annál szebb-jobb, és nemesebb,

Mint siklani a síneken, csakúgy mint egy delfin a vízeken!

Ha egyszer masiniszta leszek,

Örökké boldog, hálás leszek!

Mert utazok, s bejárok majd egy egész nagyvilágot!

Szolgálom az utasokat,

Szolgálni egy egész Vasúttársaságot!

S ha eljött az időm:

Egy jó szakmát választhatok!!

Mátészalka